Nem vagy azonos sem a fizi­kai testeddel, sem az érzelmeiddel, sem az értel­meddel.
Te vagy a Felsőbb Éned végtelen, határ­talan energiája, ami a testeden belül lakozik, és rövid tapasztalatszerzésre érkezett a földi fejlődés folyamatába. Az Erő és te azonosak vagytok, s minél jobban azonosulsz a pozitív, határtalan, tiszta éneddel, annál többet tudsz az Erőből kife­jezésre juttatni. Ha fejleszted magadban annak energiáját, megtanulhatod az ismeretek végtelen forrásával való kommunikációt. Ez lehetővé teszi a spirituális növekedésed felgyorsulását, mivel nem csak a múltból szerezhetsz információt, ha­nem a jelenből és a jövőből is. Ez a tudás vár rád, hogy felhasználd, és a megszerzéséhez szükséges kulcs a te személyes kiegyensúlyozottságod. A ki­egyensúlyozottság révén egy ajtót nyithatsz ki önmagadban, amely mögött feltárulnak előtted a más világok, ezek érzékelése létfontosságú, hogy végigjárhass az utadon, és megtaláld, amit ke­resel.

Mielőtt fizikai testedben inkarnálódna, Felsőbb Énednek lehetősége van arra, hogy áttekintse azt a szituációt, ahová belépni készülsz, és a te életkö­rülményeidet heroikus célja részeként fogadta el. Tudta, hogy sikere lesz ebben a létformában, az lehetővé teszi számára, hogy tovább lépjen az Erő még hatalmasabb kifejezése felé.

A Felsőbb Énedhez való tartozás olyan energia, amely felelős azért, hogy segítse a fejlődési folya­matodat. Ezt az energiát nevezzük vezetőnek. A vezető tulajdonképpen szellemi entitás, amely számos emberi élet során tökéletesítette fejlődé­sét, s most segítőként kíván részt venni a spirituá­lis tapasztalatszerzésben azáltal, hogy energiát áramoltat a fizikai síkra. Mivel fejlődése elkerül­hetetlenül összekapcsolódik a te előrehaladásod­dal, ezért a vezetőnek érdeke, hogy jól menjenek a dolgaid. A vezető gyakran olyasvalaki, akivel előző életedben közeli kapcsolatban álltál, aki is­meri az energiádat és annak igényeit. A vezető rendeltetése az, hogy energiát vagy ihletet sugá­rozzon, és ezzel lehetővé tegye számodra, hogy ebben a létedben a lehető legjobban kibontakoz­hass, és ezáltal elérjed életed emberfölötti célját.

Ezt a célt csak te ismered meg a vezetőd, és persze a Felsőbb Éned. Ha fiatal vagy, valószínű­leg ott van, ha öreg vagy, valószínűleg nagy részét már át is élted, de mindig van idő arra, hogy fino­mítsd azt, ami valójában vagy, hogy mindent összegyűjts egy végső energia crescendóban, mi­előtt végül örökre elhagynád a földet, hogy más dimenziókban tapasztald meg a létezés maga­sabb rendű formáit.
Hogyan fedezheted fel életed céljának miben­létét? Ez általában annak az elhatározása, hogy mi az, amit önmagádban akarsz megoldani - több­nyire erről van szó, nem pedig a világ megmenté­sére irányuló küldetésről. Kiszemelt célod, vagy az azzal való szembesülés mindig a legnehezebb dolog kell, hogy legyen, amivel összeütközöl vagy túl kell lépned rajta. Ilyesmik például a pénzszerzéssel kapcsolatos megpróbáltatások, vagy önmagad szeretetének a problémája, vagy amit esetleg számos inkarnáción keresztül nem tudtál feldolgozni magadban, például a szexuali­tás természetes tudomásul vétele, és most itt az idő, hogy kitapasztald a fizikumod állapotát, eset­leg az anyaságot, vagy hogy miként foglalkoz­hatsz sikeresen a testeddel, úgy, hogy ne élj vissza vele, és lehetőleg bűntudatod se legyen.

Életed céljában néha más személy is benne fog­laltatik. Talán azért kerültél ide, hogy megoldd valakivel egy, már több életidőn keresztül meg­volt konfliktusodat. És most ez az illető anya és fiú, fivér és nővér, vagy férj és feleség kapcsolat­ba került veled. De most más családtagokkal egyenlően kell bánnod egy illető személlyel, és egész idő alatt emlékezned kell arra, hogy metafizikailag magasabb síkon tartózkodsz, nem enged­heted meg magadnak többé, hogy beavatkozz má­sok életébe. Hagynod kell, hogy fejlődésük a ma­guk ütemében bonyolódjék, és egyedül hozzák meg a döntéseiket.

Ha valami bonyolult kapcsolatba kerülsz vala­kivel, biztos lehetsz benne, hogy ez a viszony is életed céljának részét képezi. Meg kell tanulnod, hogyan viselkedhetsz vele becsületesen és kedve­sen, miként tudod a lehető legjobb módon megol­dani a köztetek felmerülő konfliktusokat, és hagy­nod kell, hogy az illető elérje fejlődése csúcsát anélkül, hogy ez téged visszatartana. Az is elképzelhető, hogy nehéz helyzetbe kerülsz, például egy szellemi fogyatékost kell ápolnod, vagy egy tökéletlen testben fejlődő léleknek van szüksége a gondoskodásodra, esetleg egy családtag számít anyagi támogatásodra. Az illető megsegítése va­lószínűleg életcélod lényeges része lesz. Annak, hogy miért kerültél ebbe a helyzetbe, spirituális oka lehet, de ha elfogadod, és szolgálatkészen, szeretettel teljesíted a feladatot, a szituáció vala­miképpen megváltozik, túllépve a nehézségeken, eljutsz a szabadságig. Saját belső éned, a lélek, az erő dicsőségében sütkérezel, készen arra, hogy to­vább lépj, hogy elfogadj egy új és nagyszerűbb feladatot.

Néhány ember életcélja az, hogy kifejeződésre juttassa kreatív törekvéseit, ami lehet művészeti vagy üzleti téren, a mezőgazdaságban, vagy bár­hol másutt, ahol az alkotóképességed valami kihí­vással találkozik. Azért vagy itt, hogy megtanuld a legfelsőbb szintig fejleszteni belső, kreatív ener­giádat anélkül, hogy az kiegyensúlyozatlanságot okozna benned. Éppen ezért, ha festeni, írni vagy zenét szerezni kezdesz, vagy más módon fejezed ki magad, biztosnak kell lenned abban, hogy éle­ted rendes mederben folyik. Hiába vagy a "nagy mester", ha harminchárom éves korodban halálra iszod magad és anyagi zűrzavart hagysz magad után.

Kreativitásod olyan mértékben kell mérsékel­ned, hogy az egyensúlyban legyen életed más te­rületeivel, ne zavarj másokat, ne kényszerítsd őket arra, hogy az egyszerűbb ügyeket, amiket képtelen vagy kezelni, elintézzék helyetted, pél­dául befizessék a lakbéredet. Ha az adott időszak­ban tehetségedből nem tudsz megélni, szállítsd le a kötelezettségeidet a minimális szintre, vagy pá­rosítsd a kreativitásodat másfajta törekvésekkel, amelyek anyagi stabilitást biztosítanak számodra, amíg tökéletesíted mesterségbeli jártasságodat, és elismerést szerzel magadnak.

Sokak életcéljában benne rejlik a testükkel va­ló foglalkozás is. Akár maguk okozták testi hiá­nyosságaikat, akár örökölték azokat, meg kell ta­nulniuk, hogyan viszonyuljanak hozzájuk. Ha tes­ted szerinted egyáltalán nem tökéletes, akkor spi­rituális énednek is gyenge pontja az a bizonyos vélt vagy valós testi hiba. Ha felismered és ural­kodsz rajta, képes vagy eltekinteni tőle, mivel tu­lajdonképpen magadra kell koncentrálnod. Ha így teszel, láss csodát, észre sem fogod venni, ám a csodálkozáson keresztül megtanulod megérteni az energiát és észreveszed, ha visszaélsz vele, az kiegyensúlyozatlanságot okoz. Amennyiben felfog­tad ezt, segítségedre lesz abban, hogy felülemel­kedj a földi síkon.

Spirituális éned gyengesége gyakran különbö­ző érzelmi energiák formájában tör elő, amik egy­értelműen rámutatnak testi vagy fizikai problémá­idra. Ha végigpillantasz a testeden, sokat tanul­hatsz belső énedről is. Ez némileg ahhoz a folya­mathoz hasonlít, amikor egy héber nyelvű köny­vet görögre, majd latinra, aztán angolra fordíta­nak. A fordítás során persze elvész egy kevés a szövegből, de a veleje megmarad. Ha munkálkodsz fizikai éneden, szembesülnöd kell a tested által okozott érzelmi problémákkal, amik akár meg is betegíthetnek, ám fokozatosan kijavítha­tod őket, és ezzel együtt spirituális éned is erőseb­bé válhat.
Ha ez sikerült, akár meggyógyultál, akár elha­gyod a földi síkot, ezt tökéletes entitásként kell megtenned, olyan spirituális erő formájában, amely az univerzum javát szolgálhatja azzal, hogy segíti mások fejlődését. Valójában senki sem ké­pes meghatározni a rá várakozó én csodáját, ezt saját erőfeszítéseiden keresztül, magadnak kell kitapasztalnod. Bárminek is fogsz neki az én sze­retete nevében, az azonnal kifizetődik a benső sí­kon, és azt tapasztalhatod, hogy ez a jutalom éle­tedben és életed után is érvényesül.

Ha meg akarod alapozni spirituális fejlődése­det, uralkodnod kell az elméden. Egyébként an­nak ésszerűsége be fog csapni, hogy sokkal keve­sebbet fogadj be, mint ami a legjobb lenne. Nem akar szembesülni életed fő céljával, mert kényel­metlennek találja azt. Sajátosságából következően fegyelmezetlenség ösvényére térít, hiszen tudja, ha gyenge vagy, ő kerekedik felül.

Célod tehát az, hogy erődre koncentrálj, higgy magadban és szeresd önmagadat, ne avatkozz má­sok életébe, és hatolj azon dolgok mögé, amikkel a legnehezebb megbirkózni. Fogadd el, hogy a cél kitűzése csak félig megnyert csata, a magad iránt érzett felelősség a dolog másik fele. Ha szilárdan a kezedben tartod az életedet és azt mondod: „Erő, vezetők, Felsőbb Én, az életemben teljes mértékben én parancsolok, és én gyakorlok hatást azokra az apróságokra is, amiket nem kedvelek", akkor elértél a kozmikus érettség fokára, a körü­lötted zajló események annak szimbólumaivá vál­nak, ami vagy, és az Erő segít rajtad, mivel meta­fizikai értelemben nem támaszkodsz másokra. Ezzel máris egy elit csoport tagjává válsz. Ha el­takarítod utadból az évek alatt felhalmozódott tör­meléket, képessé válsz az Erő fejlesztésére az Új Világban, abban, amit fokozatosan azok teremtet­tek meg, akik tudják, miben rejlik valójában az ember sorsa.

Tehát mi is az emberiségnek szánt ajándékod? Az, hogy örökkévalóságod tudatában ki tudod fe­jezni erődet és szépségedet? A veréb is szépséges, mivel természetesen nyilvánítja ki az Erőt. Vajon a lényeg vagy madár mivolta az, ami elbűvöli az embereket? És mi a jelentősége ennek? A veréb nem más, mint egy pici csont- és tollkupac, két fogpiszkáló láb és buta csipogás, és anélkül gyö­nyörködtet, hogy tudatában lenne ennek. Erejét nem tartja fogva az értelem és az érzelem, ezért képes szépséget adni másoknak. Tiszta, önkénte­len példát nyújt a mozgásban lévő életerőre.

Képzeld el, mennyi lappangó Erőt nyilváníthat­nál meg, ha sikerülne elérned a madárka letisztult egyszerűségét? Mekkora hatalmad lenne, hogy örömet és ösztönzést nyújts másoknak? Mérhetet­len lehetőség lenne, ugye? Erőfeszítéseiden ke­resztül mások újrateremthetik önmagukat, mivel a zűrzavar és káosz közepette dalol egy madár, hat rájuk egy erő, és a mocsárból kivezet egy ösvény.

Képesek lennének látni téged, amint előttük bal­lagsz, és azt mondanák, ha neki sikerült, nekem is menni fog.

Ez a te adományod. Az általad kifejezett pusz­ta én, a mosolyod, ahogyan sétálsz, amit csinálsz, ahogy vezeted az autódat, ahogy bánsz a gyerme­kekkel, s naponta felajánlod magad a körülötted lévőknek. Ez az ajándékod. Amint spirituálisán fejleszted magadat, az emberek odamennek hoz­zád, mert az Erő tudja, miként tegye magát hasz­nossá hívei számára, és belső spirituális energiád értékein át lehetővé teszi, hogy tovább haladj, hogy még fényesebben sugározz. És egyre mé­lyebben megérted majd, hogy te magad vagy az Isten.

Nincs semmi olyan tett, amit ne vihetnél vég­hez. Képességeidnek nincsenek valódi határai. Az az örökséged, hogy képes vagy megnyilvánítani erődet a magad, majd mások hasznára, és hatal­mad szótlan kifejezésével lehetővé teszed újjászü­letésedet.

Van az emberiségnek egy régen elfeledett álma arról az időről, amikor a lélek tisztasága uralko­dott a Földön, az emberiséget szeretet töltötte el, amikor mindenki tetszése szerint fejlődhetett, amikor az én egyéniségét tiszteletben tartották, nem voltak kormányzatok, egyházak, mindenki felelősséget érzett másokért, nem létezett beavat­kozás, közgondolkodás, senkire nem erőltették rá a beilleszkedést. Jellemző volt viszont a spontán megvilágosodás, az ösztönös kreativitás, és mindenfelől boldog emberek kacagásának hangját hozta a szellő.

Tudásod és erőd segítségével visszahozhatod ezeket az időket. Persze nem az emberiség egé­szének, csupán a magad és azok számára, akik ugyanúgy hatást gyakorolnak az egyénekre, mint te, akik erőteljesen juttatják kifejeződésre magu­kat. A legsötétebb korszakokban az Erő mindig gondoskodott egy szikráról, aminek fényét csu­pán néhányan hordozták, és később továbbadták a többieknek. Örökséged, életed heroikus célja az, hogy addig a pontig munkálkodj önmagadon, amíg az Erő átruházza rád a fény hordozásának jogát. Ha egy darabig végzed ezt a feladatot, kiérdemled azt a jogot is, hogy más dolgok felé for­dulj. Amikor visszanézel a világra, egy pipaszár lábú csontkollekció csiripelését fogod hallani, és valahol egy ember nevetése hallatszik a nyugodt légkörben, és akkor azt mondhatod magadnak: "Én segítettem ennek megteremtésében."

És akkor már tudni fogod, mit is jelent az „"Aranykor".