Redfield Sketch Master
plugin

A kedvenc képszerkesztőnk alá telepített bővítményektől (pluginektől) nem csak azt várjuk el, hogy könnyítsék, netán gyorsítsák munkánkat. A meglévő funkciók bővülése legalább olyan kecsegtető, sőt! Ilyenek a festő-, és rajz-hatásokat utánzó sketch pluginek is. Hasonló funkciókkal ugyan találkozhatunk a Photoshopban, de ezek különálló szűrők, amelyek önmagukban közel sem adnak élethű eredményt. Egy rajz hatást imitáló bővítmény előnye pont a sokszínű beállíthatóság, az összetettség, és így a valósághűbb hatás. Kedvencem a Redfield Plugins Sketch Master nevű bővítménye, ami az elmúlt napokban frissült a v3.11-es változatra, így egy plusz aktualitása is van, hogy kipróbáljuk.

Az előbb említett összetettség első látásra talán kicsit túlzó, hiszen a plugin munkaablakán ak jobbján több mint egy tucat kezelőszervet találunk. A bal oldalt az előnézeti kép ablaka tölti ki és itt lép a képbe a Sketch Master általam ismert egyetlen nagy hiányossága – a nézőkép nem nagyítható. Minden esetben az ablaknak megfelelő (vagy kisebb) méretben látjuk viszont a képet. Ez a sok kezelőszerv mellett nem túl szerencsés helyzet, mivel egy nagyobb fotónál nehéz nyomon követnünk beállításaink hatását. Úgy látszik a fejlesztők azzal számoltak, hogy webgalériába dolgozunk, max. 600 pixel széles képekkel.

Ezen a hiányosságon túllépve tényleg mindenünk megvan, ami egy korrekt „szkeccs” előállításához kell. A kezelőszerveket öt csoportra oszthatjuk, talán így kényelmesebb lesz végigfutni rajtuk.

Az első csoportban képzeletbeli ceruza és és ecsetvonásainkat állíthatjuk be. Balra egy kis ablakban látható az éppen kiválasztott vonás stílus. Rákattintva továbbiak közül választhatunk a ceruzától az olajfesték pamacsokig. A Scaling csúszkával ezt az ecsetmintázatot növelhetjük vagy csökkenthetjük. Alacsonyabb értéken strukturáltabb, finomabb, de szakadozottabb vonásokat kapunk, magasabbra állítva pedig inkább foltszerű hatást, határozott élekkel. A vonások iránya (Stroke Direction) a következő két csúszkával állítható, éppen ezért egyszerre több irányunk is lehet. Ez is növeli a rajz hatás természetességét, hiszen kereszt rovátkákat is készíthetünk, mint egy profi ceruzaképnél. A csúszkák melletti kis ikonokra kattintva adható meg a ceruzavonás irányultsága, vagyis, hogy merre vékonyodjon a vonal. Ez háromféle lehet: állandó vastagság, balról jobbra és jobbról balra vékonyodó. A negyedik csúszka (Stroke Length) a vonalak hosszát szabályozza. A jobb felső sarokban minden kezelőszerv csoportnál egy 'X' és egy dobókocka ikont láthatunk. Az előbbivel alapértékre állíthatjuk vissza az összes csúszkát, az utóbbival pedig egy véletlenszerű beállítást kapunk, ha netán nem lenne ötletünk vagy türelmünk az alaposabb állítgatáshoz.

A következő csoportban a kép világossága és színei állíthatók. Mindkét csúszkán 4-4 tolópont található. Az elsőn a világossági tartományoknak megfelelően a másikon pedig színcsatornák szerint. Az első csúszka első tolópontja a feketék, vagyis a legsötétebb területek arányát állítja, a második a sötétebb, a harmadik a világosabb középtónusok mértékét az utolsó pedig a fehérek arányát befolyásolja. A beállítás szerinti mértékben vonjuk be az adott világossági tartományt a rajzhatásba. Ez egy nagyon fontos kezelőszerv, mivel meghatározza, hogy mely területeken jelentkezzenek a vonások. Ha például teljesen jobbra toljuk az utolsó (fehérpont) csúszkát a kép legvilágosabb területeit is bevonjuk a rajzhatásba, így ezeken is megjelennek a rovátkák. A következő csúszkával az eredeti kép kék-vörös-sárga-zöld színeit tolhatjuk el. Ez a csúszka csak akkor él, ha bejelöltük a fölötte lévő Palette jelölőnégyzetet.

Ezt követi a Stroke Opacity, vagyis vonások átlátszósága csúszka, ami mellett a vonalak lágyságát és keménységét állíthatjuk be (Softness). Ahogy a fenti csoporthoz, így ezekhez is tartozik egy alapérték visszaállító és egy véletlen beállító (dobókocka) ikon.

A Lines Solo jelölővel kiiktatható a rovátkák nagy része és csak a főbb kontúrvonalak maradnak meg, mint a képregényeknél.

A Dark Lines, Bright Lines és Line Width csúszkákkal ezeket a fő kontúrvonalakat állíthatjuk. Ezek emelik ki a kép fontosabb éleit, például egy fej körvonalait. Kétféle kontúrvonalat adhatunk a képhez, feketét (Dark Line) és fehéret (Bright Line). A kettő erősíti egymást. A Dark Lines csúszka első tolópontjával a fekete kontúrvonalak tisztasága a másodikkal a sötétsége állítható. Ugyanígy a Bright Lines csúszka első pontjával is a vonaltisztaság a másodikkal pedig az intenzitás befolyásolható. A Line Width csúszka első tolópontja mindkét kontúrvonalat lágyítja, a második pont pedig vastagabbá vagy vékonyabbá teszi.

Említést érdemel még a jobb oldali Diffusion és Distorsion csúszka. Az előbbi szemcséssé teszi a teljes képet, az utóbbi pedig bizonytalanná, remegőssé alakítja a kontúrvonalakat. A Saturation beállítás bizonyára nem okoz majd gondot senkinek. A kép színtelítettségét növelhetjük vagy csökkenthetjük vele. Teljesen lehúzva fekete-fehér festményt, vagy ceruzarajzot készíthetünk. Természetesen ilyenkor a feljebb taglalt színcsatorna állításnak és a Palette jelölőnégyzetnek nincs semmilyen hatása.

A beállítási lehetőségek száma közelít a végtelenhez, ezért időhiánynál itt is célszerű használnunk a véletlen generátor ikont.

Az utolsó csoporttal a kép háttere módosítható. Balra a vonás stílushoz hasonló kis nézőkép látszik, melyre kattintva kiválaszthatjuk a háttérstruktúrát és stílust.

Kőfelület, vászon, merített papír, tapéta, márvány, vakolt fal, vagy akár kockás füzetlap lehet a háttér. Amit a nézőkép feletti szem ikonnal kapcsolhatunk ki. Ilyenkor az előtér-, vagy háttér színe, illetve tetszőleges szín választható, de kérhetünk átlátszó hátteret is. Amennyiben egy jellegzetes struktúrát választottunk (pl. Stucco) a Scaling csúszkával növelhetjük, a Rotate segítségével pedig elforgathatjuk azt. Az 1:1 jelölővel eredeti méretére állítható be a választott háttérmintázat. Azonban nem csak a méret, de a színei és világossága is meghatározható, mégpedig a három legalsó csúszkával. Ezekkel sorban: színezet - h, a színtelítettség – s, világosság – v. A mellettük található két nyíl ikonnal a legutóbb kiadott beállítás vonható vissza, vagy állatható helyre. Jobbjukon újra visszaköszön a véletlen beállításokat hozó dobókocka ikon, ami ezúttal az összes beállításra hatással lesz. Az 'R' ikon szintén az összes kezelőszervre hat: visszaállítja őket alapértékre.

Az ablak alján lévő lehullómenü egy sor gyári beállítást tartogat, többek között 12 db portrérajz stílus, valamint pasztelkréta, vízfesték és egyéb hatásokat. Saját beállításaink az utolsó, Save User Preset sorral menthetők.
További szóforgatás helyett pedig beszéljenek az alábbi mintaképek. A bal felső sarokban látható eredeti fotóra igazán sokféle rajzhatást ráhúzhatunk. Ízelítőül csupán három lehetőség a végtelenből.

A Redfield Plugins Sketch Master v3.11 demó változata letölthető a fejlesztő weboldaláról. A demó összes funkciója korlátozás nélkül használható, de sajnos a beállított végeredményt nem tudjuk behívni a Photoshopba és saját beállításainkat sem menthetjük. A teljes változat ára 39,90 dollár.

BŐVEBBEN ITT OLVASHATSZ RÓLA