JANE ROBERTS

AZ "ISMERETLEN" VALÓSÁG

"Minden irány jó, mely felé a tudat virága tart. A virág tudja, hogy eleven a gumóban, de „időbe" telik a gumónak, míg kinöveszti a szárat, a leveleket és a virágot. A virág nem jobb, mint a gumó. Még csak nem is haladottabb, mint a gumó. Nem más az, mint a gumó, annak egyik manifesztációjában. Tehát a ti fogalmaitok szerint úgy látszhat, mintha lennének haladások vagy a fejlődés egymás utáni lépései, melyekben érettebb, értő szelfek fognak előbukkanni. Most is részét képezitek azoknak a szélieknek, ahogy a szirmok a gumónak. Csak a ti rendszeretekben van értelme annak az időtartamnak.

Az egyetlen lélekre, egyetlen szelfre vonatkozó ideátok olyan szignifikanciát és szelektivitást formál, mely vakká tesz benneteket ezekre a más valóságokra, melyek ugyanannyira „itt és most" vannak, mint jelenlegi szelfetek. Egyedül a fizikai lényeteket alkotó tudati egységek vannak tudatában azoknak a nagyobb szignifikanciáknak, melyek kapcsán korlátozott ideáitok tudatlanná tesznek benneteket.
A koncepciók egy olyan rendszerben, mint ez, igenis segíthetnek áttörni azokat a korlátokat. Vannak tehát rétegei a tudatnak, melyek egyszerre léteznek. Azok, melyeknek még nem vagy tudatában, haladottabbaknak, fejlettebbeknek látszanak, mint a sajátod. Most is a részüket képezed. Megismerheted őket, amint elkezded kinyújtóztatni a személységgel és tudatossággal kapcsolatos koncepcióidat. Az idő fogalmai szerint te sok testtel rendelkezel, amint megszületsz és újraszületsz a földi tapasztalatba. A tetudatod közrefogja azokat a létezéseket, és még a jelenlegi testeden belüli atomok és molekulák is tartalmazzák a kódolt tudást azokról a másik (valójában szimultán) formákról. Ezek a tudati egységek benne vannak minden fizikai anyagban, s megvan a saját memóriájuk. Biológiai és pszichés szempontból egyaránt tudatában vagy tehát sokszemélységednek."