Oldalak

HÍMZÉSEIM

 A fotók itt láthatók


A kézi és a gépi hímzés (riselés)  az egyik kedvenc hobbim. (A sok közül!)
A saját készítésű alkotás,kézimunka,a legszebb ajándék.
Bármit is alkotunk, szeretni kell azt,amit csinálunk.
A kézzel hímzett terítőkhöz mindenki a maga kedve szerint veheti a fonalat,bár vannak olyanok,ahol a hímzés színét és mintáját a hagyományok szerint illik elkészíteni.Én a kalocsai mintákat választottam,mert a kézi hímzés után a gépi is sok örömet okoz.

Vettem egy öreg,de jól működő singer varrógépet.

Villanyvarrógép esetén szükséges egy transzfor­mátort a varrógép elé kapcsolni. Ugyanis a vil­lanyvarrógépeknek nagyon nagy a forgási sebes­ségük.Nekem több fokozatra állítható "lassítóm" van.Olyan hímzőrámát vegyünk,ami csavarral állítható. A nagyobbik karikáját tekerjük be gézzel, így egyenletesebben tudjuk rajta az anyagot kifeszíteni. Célszerű a géptű vastagságát is megválasztani. Álta­lában 70-80-as tűt használjunk.
Fehér gépi hímzőt és lánchíd cérnát (alsó szálnak.)Szükséges még a "vezetőszál",általában Honleány fonal.Én mást használok. Vettem egy görbe hegyű éles kisollót is.

A varrógép beállításával kezdtem.Mivel rámára feszítjük az anyagot, sem a varrótalpra, sem az anyagot továbbító fogazatra nincs szükségünk. A tűlemezt is ki kell cserélni egy másikra, ame­lyen csak egy lyuk van. Az öltésszabá­lyozót nullára állítjuk. Az alsó és felső cér­nát úgy feszítjük, hogy a munkadarab alsó lapját nézve a varrat hurkos legyen. Vagyis a felső cérnát lazábban hagyjuk, az alsót pedig meg­húzzuk.
A szálfeszesség szabályozása nagyon fontos,mert szép lábazást,pókozást csak jól beállított feszességgel lehet elérni.

Naponta türelmesen gyakoroltam. Az első "alkotásom"(?) siralmas lett. De nem adtam fel!
Először csak kicsi darabokkal kezdtem,aztán a legutóbbi alkotásom 1.30 cm,amit fehér mátrával hímeztem és teljesen "áttörtem".

Mivel a terítő elég nagy (1.30cm),ezért csak részletekben tudom megmutatni,de a szép mutívumok így is látszanak.)

Mindenekelőtt gyakoroljuk a kolbászvarrást.
Egy darab sifont fogjunk be a rámába úgy, hogy a nagyobbik karikára terítsük rá az anyagot, és a kisebbik karikát nyomjuk rá. Feszitsük ki jó erősen. Tegyük a gép alá, és az alsó szálat húzzuk fel a ráma fölé. Varrjunk egy egyenes részt . Majd vágjunk le egy szálat a vezetőszálnak használt fonalból, vegyük a bal kezünkbe, és a varrás felett varrjuk az anyagra úgy, hogy egyszer balra öltjük a tűt , majd a vezetőszálon át jobbra öltünk az anyagba Jobb kezünkkel egyenletes ritmus­ban mozgatva a rámát, sűrűn egymás mellé var­rott öltésekkel, egyenletes kolbászvarrást kapunk . Ha ezt már alaposan begyakoroltuk és tudunk hajlított íveket is varrni, kezdhetünk hímezni.Érdemes először a lyukhímzést megtanulni.ez egy kicsit könnyebb,mert itt még nem varrunk mintákat,bekötéseket.

Itt is felhúzzuk az alsó szálat, egy­szerű apró öltésekkel körbevarrjuk a lyukat . Én a nagyon kicsi lyukaknál a kétszeres körbevarrás után csak keresztben bevágtam egy kicsit az anyagot,hiszen a szélét úgyis szépen maga alá "gyűri" a sűrű öltés,és itt vezetőszálat sem használok.

A nagyobbaknál éles kisollóval vágjuk ki az anyagot a var­rás mellett 3 mm-re. Ezután endlizzük körbe úgy, hogy először jobbra öltünk a kivágott részbe , majd balra a varrás mellé közvetlenül , így varrjuk körbe a lyukat . Ezután leszegjük a ki­vágott részt. Vagyis kolbászvarrással, apró ölté­sekkel a vezetőszálat a lyuk szélén ve­zetve, sűrű öltésekkel a beendlizett részre varr­juk . Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne hagy­junk el anyagszálakat. Ha egyenletes ritmussal mozgatjuk a rámát, a varrásunk is egyenletes lesz.(A madeiravarrást is hasonló módon végezzük.)

A szakboltokban lehet kapni előre nyomott terítőt,de először csak kisebbeket vegyünk,hogy könnyebben tud­juk a gép alatt forgatni. Érdemes a színes hímzéssel kezdeni,mert itt hamarabb észrevesszük,ha esetleg belevarrtunk a mintába.Akkor lesz igazán szép a terítőnk,ha a hímzés mellett nem látszik az anyag,a vezetőszál pont mellette van.

Gyöngyfonallal, lapos hímzéssel, kézzel varr­juk a középen levő virágokat, lehetőleg egyenle­tes, sűrű, egymás mellé varrott öltésekkel .Én általában fehér fonallal dolgozom,de szeretem a hagyományos szinektől eltérő színeket is használni.

A virág szára és a levelek varrása után a virág közepét varrjuk. A hagyományos kalocsai virágoknál a piros virágoknak citromsárga a közepük, a többi virágé narancssárga, csak a sárga virágé piros vagy bordó. A virág közepétől kifelé varrjuk a virág szirmait, lehetőleg mindig a kisebb átmérő irányában. Amikor a kézi hím­zést befejeztük, feszítsük rámára a munkát. Ha a terítő kisebb, mint a ráma, toldjunk hozzá vá­szondarabokat, hogy a rámánál jóval nagyobb legyen. Alaposan feszítsük ki, mert a lazán hagyott anyag ráncosodik, s a minták eltorzulnak. Elő­ször mindig a fő motívumokat pókozzuk be, s csak azután az összekötő mintákat. A kezdésnél itt is húzzuk fel az alsó szálat, varrjuk körbe a for­mát, vágjuk ki, majd endlizzük be a már ismerte­tett módon. Ezután kezdjük el a bekötést vagy pókozást.





4 megjegyzés:

Kriszta írta...

Fantasztikusak ezek a hímzések!!! Nagyon nagyon tetszik :)

shr írta...

Köszönöm!

Most egy hatalmasat próbálok befejezni,de a végén már nagyon "macerás" a gép alatt.

Eszter Szücs írta...

Helena,gyönyörűek a hímzéseid!
Egy kicsit elcsászkáltam másfelé is az oldalaidon, hihetetlen gyűjteményed van, mindenféle szívderítő dolgokról.
Úgy emlékszem, már egyszer régebben jártam itt.

HELENA H. írta...

Eszter,nagyon köszönöm a kedves szavaidat,örülök,hogy tetszik az a pár alkotásom :)