Életfogytiglan….

Szörnyű éjszakája volt. Fáradt volt, és csapzott. Még mindig maga előtt látta az alélt nőt,újra hallotta őrült sikolyait.

Istenem, mit tettem – gondolta, miközben orrában valami fura édeskés illat terjengett.
Teljesen meg volt zavarodva, érzelmei össze-vissza kavarogtak. Vége! Most aztán megtettem!

Most legalább láthatja milyen vagyok valójában. Erőszakos és tolakodó.

Tudta, hogy a nő titkon már nagyon régóta vágyott rá. Hát most itt van! Jól elintézte! De azért sajnálta is. Nem akarta, hogy így történjen, nem akart neki ekkora fájdalmat okozni,hiszen valójában nagyon szerette. Egy pillanatra úgy érezte, látnia kell. Tudta, hogy a szomszéd szobában van,de nem volt bátorsága elindulni. A csendben újra hallotta a társai hangját: menj, tedd meg! Ne félj, segítünk!

Ó,jaj! Miért is hallgatott rájuk, most bezzeg nincsenek itt, hogy segítsenek! Teljesen magára hagyták. Tettének következményeit egy életre vállalnia kell. Innen már nincs visszaút!

Börtönben leszek életem végéig, - dübörgött benne a gondolat. Vissza kell mennem a helyszínre, látnom kell!

Csendben elindult és ahogy átért a másik szobába újra megérezte a levegőben terjengő édeskés illatot. Odament az ágyhoz, és a hajnali derengésben szemügyre vette áldozatát.

Huh! Micsoda nő! Kár érte – gondolta. De végül is úgy kell neki, hiszen ő kezdett ki velem, ő akarta, hogy így legyen!
Szerette volna megsimogatni, megérinteni, de inkább csak nézegette. Úgy érezte már attól is kielégül. Közelebb hajolt , hogy megszagolja,amikor hirtelen zajt hallott. Úristen! Értem jöttek!
Rettegve húzódott vissza a sarokba,majd amikor a léptek elhalkultak, visszaosont az ágyhoz. Újra bámulni kezdte a nőt, tekintetével föl-le járt rajta.
Nagyon békésnek látta az arcát. Ó, milyen szép haja van! Szívesen beletúrt volna,de nem akarta,hogy megtörjön a varázs. Mindig is ilyennek képzelte el a nőt! A nőt,aki első lesz az életében; akivel ezt meg meri tenni!
Lejjebb pillantott és meglátta a takaró alól kibuggyanó telt,formás melleket. Ahogy nézte,hirtelen őrült vágy fogta el. Ilyent még nem érzett soha!
Meg kell markolnom,bele kell harapnom!
Szinte fuldoklott,ahogy elképzelte szájában a hatalmas mellbimbót. Gondolatban még az orrával is szinte belemélyedt.
Képtelen volt betelni ezzel az érzéssel,az ösztönei vadul törtek a felszínre.
Bele kell harapnom,meg kell markolnom,és szívni, őrülten szívni! Neki is biztosan jó lenne!
Elképzelte,amint a nő megfogja a hatalmas mellét és az ő szájába adja. Szinte beleborzongott a kéjes vágyba! Ordítani szeretett volna,úgy érezte,nincs tovább! Gondolatban gyengéden simogatta a rózsaszín bőrt,kéjesen szívta magába az illatát és nyelvével a kemény,érdes bimbókat ízlelgette. Lassan csorogni kezdett a nyála…
Igen, most! Most rávetem magam és ezt is megteszem – gondolta, amikor ütést érzett a vállán.

Hirtelen minden elsötétült. Kezek ragadták meg,szinte csavargatták a végtagjait. Ordított,tiltakozott,de erősebbek voltak nála. Inget húztak rá,és hátul összekötötték. Szinte mozdulni sem tudott. Lábait leszorították, jó erősen megkötötték ott is. Érezte,amint felemelik és viszik. Már ordítani sem volt ereje.
Hirtelen tudatára ébredt tettének,és tudta,hogy most szembesülni fog vele. Mélységes nyugalom szállta meg,az ítéletet előre tudta már,és elfogadta. Hiszen amit tett,azt tulajdonképpen ő akarta így.

Életfogytiglani börtön. Bezárva a testbe…

Jó reggelt anyuka! – ébresztgette a kismamát az ápolónő. Hoztam a babát az első szoptatásra. Mondhatom,gyönyörű kisfiú,igazán életre való.
Gratulálok!