Komolytalan rovat.

Mese,de nem esti...

….Valamikor ezen a bolygón az elsüllyedt világok előtt két faj indult értelmes fejlődésnek,és ebből a két fajból a szaurid tett szert nagyobb tudásra,maga alá gyűrve az emlősöket.
Rendkívüli tudást halmoztak fel, és mivel nem kellő felelősséggel alkalmazták,ezért ez a tudás önpusztításhoz vezetett. (Elég,ha csak nálunk az atombombára gondolunk.) A legutolsó pillanatban egy pár kiválasztott űrszekerén gyorsan elhagyta a bolygót, és máshol telepedett le. Látták,micsoda bajt okoztak s azon a helyen már békésen éltek.
Az itt maradt egy-két túlélő emlős pedig – mivel megszűnt az elnyomásuk,a leigázásuk – elindulhatott az értelmi fejlődés útján. Tehette ezt hosszú időn keresztül,háborítatlanul. A fiuk tanultak az apáktól több generáción keresztül. A katasztrófa amit túléltek,lassan legendává szelídült.

Eközben egy másik bolygón szaurid nagyapa mesél az unokájának egy hajdan volt világról,egy kék bolygóról ,ahonnan ők jöttek valamikor. Elmondta a kis unokának, mi okozta a fajuk földi pusztulását,és óva intette őt annak megismétlésétől.

Az unoka felnőtt,és sóvárogva gondolt az ősi hazára. Aztán egy szép napon beült az űrszekerébe és elindult megkeresni azt.

Megtalálta és földet ért….

Azt itt élő emlős pedig látja ám,hogy valami fura dolog száll alá az égből.
Félelme és tudatlansága miatt hasra esik előtte ,és a belőle kiszálló lényeket elnevezi égieknek,isteneknek…

Bár igaz,hogy különbözőek voltak kívül, belül, de azért itt is megtörtént a csoda. Egy fura pár szerelmes lett egymásba és utóduk „félistenként” jött a világra. S ez az utód lehetett akár a maják,akár az aztékok félistene is,akit mindkét esetben Tollas Kígyónak neveztek.
( Az aztékoknál a félisten neve Kvetszalkoatl,ami Tollas Kígyót jelent. A leírások szerint a Tollas Kígyó szörnyeteg pofájából emberi arc tekint elő. A maják istene Kukulcan, ami az ő nyelvükön szintén Tollas Kígyót jelent. A régi maja ábrázolásokon láthatunk olyant,ahol a kígyónak tolla,szárnya van. A mostani égből jött látogatók, ufonauták ruházatán is szerepel a szárnyas kígyó embléma. Lehet,hogy ez nem is véletlen? Nos ez az akkori,csúf kinézetű, de valahogy mégis emberi arcú Kukulcan óva intette a népét a háborútól és megtanította nekik a kukorica termesztését is. A növényi táplálékot hasznosabbnak tartotta a húsevésnél.)
Miután dolgukat elvégezték, a szauridoknak vissza kellett menni az új hazájukba,maguk mögött hagyva az elképedt földieket,és egy pár utódot. S ez az utód már a génjeiben hordozta a rejtett tudást,ami egy idő után még jobban felgyorsította a fejlődésüket. Hiszen a történelem során végigkövethettük azt ,és tudjuk, hol tartunk ma.

Ezek az égből jött legendák valahogy így kezdődhettek…

Persze dínóék és még sokan mások, azóta is látogatják a bolygónkat,s óva intenek minket az önpusztítástól. Mivel örök lelkiismeret furdalásuk van,ezért addig kell a nyakunkra járniuk,amíg le nem teszünk ostoba,önpusztító gondolatainkról,tetteinkről. Bármennyi űrhajójuk is elpusztul közben és bármennyire is félve s utálattal nézünk rájuk. Szegények hiába sugallnak felénk jóindulatot,minket az értelem helyett a frász kerülget. De amíg meg nem értjük mit akarnak,amíg le nem teszünk önpusztító szándékainkról,újból és újból jönni fognak,mert jönniük kell.

Tessék csak elképzelni,mit szenvedhet szegény földönkívüli. Okulva a múltból visszajön segíteni,mi pedig nagy bölcsen nem veszünk róla tudomást. Pedig neki kétszeresen is figyelmeztetnie kell minket,hiszen egy földi katasztrófa hatással lehet más bolygók életére is. Így már talán érthetőbb,miért nyüzsögnek egyre sűrűbben körülöttünk.
Az is lehet,hogy ők is legalább olyan csúnyának látnak minket,mint mi őket,és legalább olyan értetlenül állnak a mi egészen mostanáig kifejlődött lényünk előtt,mint mi az övéké előtt.

Mielőtt beszállnak az űrszekereikbe,vajon milyen gondolataik vannak a küldetésen kívül? Igazán szép fogadtatásra nem számíthatnak,hiszen az előőrstől már tudják,hogy egy békétlen földi civilizációba jönnek. Ez így van ma is. Volt rá példa,amikor a felküldött vadászok tüzet nyitottak rájuk,lődözte őket,mint a vadkacsákat.
Ahelyett,hogy végre elásnánk a csatabárdot,tényleg szörnyen ostoba módon cselekszünk.
Látják ezt ufóék is,és a cél érdekében megpróbálnak minden trükköt bevetni.

Rossz a fogadtatás,frászt kapunk a külsejüktől? Hát más formában jelennek meg….
Valahonnan már tudják,hogy a földi lény milyen bűvöletbe tud esni különböző szép, csillogó dolgok láttán. Nosza akkor elő a varázslattal,és így jelennek meg nekünk…
Ugye milyen sokan láttak éjjel a szobájukban gyönyörű,szebbnél szebb színekben pompázó, értelmet sugárzó gömböket,spirálokat? De úgy látszik ez a trükk sem jött be,mert az embertársak bolondnak nézik azt,aki ilyent lát,és beszél is róla.

Szegény dínó tovább próbálkozik,mert az idő sürgeti. Úgy dönt,emberi formát ölt,hátha így nem kelt rémületet,nem ájulunk el tőle. De megint tévedett! Mert az,aki éjjel a szobájában a falon keresztül megjelenő emberi alakot vél felfedezni,az nem a megvilágosodás,hanem az újabb ájulás felé halad…

Hű,de komplikált ez a földi,gondolja a szaurid és úgy dönt,végre a napnál is világosabban megmutatja magát. Fényes nappal bekopog az ajtón és elmondja a kötelező mondókáját. Na most már biztosan nem lesz több gubanc, nem lesz több ájulás,hiszen úgy nézek ki,mint ők…

De azt hiszem,már mindenki tudja az emberi reakciót. Ez csak egy őrült lehet! Ilyen nincs! El sem merem mondani másnak,mert a végén engem is annak hisznek.
Szóval minden bajnak az alapja a hitetlenkedés,a kételkedés,az ellenséges gondolatok.

Az is lehet,hogy nem csak a háborúk okozta pusztulás,katasztrófa miatt kellett elmenniük,hanem a környezetüket szennyező tényezők döntötték romba a civilizációjukat. Hiszen ma is némelyik békésnek hitt tevékenység a pusztulás felé sodor minket. Annyira tönkretettük a Föld levegőjét,ivóvizét,hogy az már önmagában is elegendő a pusztuláshoz.

Ha nem változtatunk ezeken a szokásainkon amik velünk együtt nőttek fel,megeshet,hogy velünk együtt merül majd feledésbe…