Repülő fagyasztott csirke

A történet amit az alábbiakban szeretnék elmesélni, nem a múlt századi Angliában történt,hanem ma: itt, és most egy dunántúli nagyvárosban. Semmit nem tettem hozzá, hűen papírra róttam az el­beszélők szavait, csak a pontos cím, és név hiányzik belőle, mert ennek közléséhez nem járultak hozzá a szenvedő alanyok. Nagyon is meg tudom őket érteni,mert az emberek ma is éppen úgy elkerülik azt, akivel ilyesmi történik, mint a sötét középkorban. Ahelyett, hogy segítő kezet nyújtanának, még mindig mutogatnak, és természe­tesen félnek,nem szívesen lépik át egy olyan ház kapuját, ahol láthatatlan fogak ropogtatják a nápolyit, repülő műanyag palackok kólintják fejbe a barátnőt, és szó szerint a semmiből éri hideg­zuhany az albérlőt.

Nálam a kíváncsiság erősebb a félelemnél,így aztán, volt eset, amikor még este kilenc óra után is a néninél ül­tem. Beszélgettünk mi mindenről, nemcsak arról a fránya szellemről. Csuda jó dolog egy bölcs ősz anyókát hallgatni. Szavai nyomán meg­elevenedik a múlt, s képet ölt a századelő,az 1900-as évek eleje. Nem szégyellem bevallani, régmúlt, dolgos napjait hallgatva, rövid időre gyermek lettem újra.

S most, a kicsit hosszabbra sikerült bevezető után íme a törté­net. E. néni egy dunántúli nagyváros egyik családi házában él.Fér­je hosszú évekkel ezelőtt meghalt,így szerény nyugdíja kiegészí­téséhez albérlőket tart. Mivel a ház nagy, felnőttet, diákot egya­ránt . Gondosan rendben tartja a házat. Amikor lakói már dolgozni mentek,nekiáll kitakarítani előszobát, konyhát, fürdőszobát.

Egyik alkalommal víztócsát talált ott, ahol annak rendes körülmények kö­zött nincs helye:vízcsaptól, fürdőszobától távol. Biztosan valaki véletlenül kiöntötte - gondolta - és gyorsan feltörölte. Pár lépéssel odább újabb víztócsára bukkant az előszobában. Az albérlői ilyent soha nem csináltak eddig. Elgondolkodva ballagott vissza a konyhába, ahol egy szépen elterülő víztócsába lépett. E. néni most már bajt gyanított,és rohant a vízvezeték szerelőért. Biztosan csőrepedés okozza a víz szivárgását, és jó lenne, ha megnézné. A sze­relő alaposan átvizsgált mindent: sehol semmi hibát nem talált. Ráadásul egy csővezeték sem húzódik a padló alatt ott, ahol a víztócsák keletkeztek. Egyébként a legfurább ezekben a tócsákban az volt, hogy nem terültek el, nem folytak szét, hanem egyszerűen csak ott álltak.

Miután a szakember elment, E. néni némileg meg­nyugodva folytatta munkáját. Pár nap múlva már nem is gondolt a kellemetlen eseményre. Aztán egy márciusi reggelen az egyik al­bérlő asszonyt valaki hátulról nyakon öntötte egy jókora adag vízzel. Azt hitte, a másik lakó szórakozik vele, ezért dühösen megfordult, hogy jól leteremtse. A következő percekben haragját értetlenség váltotta fel, ugyanis egy teremtett lelket sem látott maga körül. Visszafordult végezni a munkáját, erre újabb adag víz érte. Most sem látott senkit, erre átrohant a közös előszobán ke­resztül E. nénihez, hátha ő magyarázattal tud szolgálni. E. néni azt hitte, albérlője viccel vele. Éppen tisztázni próbálták a dol­got, amikor mindkettőjüket megint nyakon zúdította valaki. Abban a pillanatban világossá vált E. néni előtt, hogy a tócsák is igy kerülhettek a padlóra. Tenni semmit sem tudtak, hiszen a láthatat­lant nem lehet rendre utasítani.

A bérlő elment dolgozni, E. néni pedig fogta a kimosott ruhákkal megpakolt vödröt, és kiment a kert­be teregetni. Miután végzett, az üres vödröt a konyhaajtó elé tette és bement a szobába, a már ott lévő barátnőjéhez. Ketten együtt nézték a délelőtti filmet. A film végén barátnője hazaindult. Ki­léptek az előszobába, és meglepetten látták, hogy a vödör fel van akasztva az ajtó fölé a gyermekhinta akasztójába. Ez egy spirálszerűen csavart akasztó, hogy a lengő hinta még véletlenül sem tudjon kicsúszni belőle. A barátnő azonnal fogott egy széket, és felállt rá, hogy levegye. Természetesen nem tudta, hiszen a vödröt többször meg kellett volna forgatni ahhoz, hogy a csavaráson ke­resztül ki tudja akasztani. Ráadásul legalább egy ujjnyi víz volt benne. Ezt közölte E. nénivel, aki erre átrohant a szomszédba se­gítségért. Közben ő ottmaradt a széken állva, keze a vödörben, és rémülten tapasztalta, hogy a vízszint egyre feljebb emelkedik ben­ne. A semmiből töltődött felfelé, miközben a vödör enyhén ide-oda mozgott. Amikor a vízszint elérte a peremet, a mozgás megszűnt, s addigra éppen visszaért E. néni a szomszéd fiatalemberrel. Gyorsan kimerték a vizet, majd keserves munkával sikerült leszedni a vödröt is. A szomszéd természetesen nem akarta elhinni, hogy csak úgy ma­gától került oda, ráadásul minden zaj nélkül. Nem a néniék szava­hihetőségében kételkedett, hiszen régóta ismerte őket. Ő azt gya­nította (utólag nekem is így mondta), hogy amíg a nénik figyelmét a tévé lekötötte, addig valamelyik lakó követte el a tréfát.Ezt hangosan meg is jegyezte, mire a két néni szinte egyszerre mond­ta:csak mi ketten vagyunk a házban. A szomszéd jobbnak látta, ha szó nélkül hazaballag. Otthon természetesen elmondta a családnak mi történt,de hiába tanakodtak,senki nem tudott józan, kézzel­fogható magyarázattal szolgálni. Eközben E. néniék pedig egyre jobban kezdtek aggódni,és félni...

Napokig tárgyalták az esetet, lesték a legkisebb zugot is, de nem történt semmi. Pár nap múlva E. néni húslevest készült főzni, és a csokor petrezselyemzöldet amit a levesbe szánt,az asztalra készítette. Valamiért kiment a konyhából, majd amikor pár perc múlva visszaindult,látta,hogy valaki a petrezselymet éppen be­dobja, a levesbe. Tulajdonképpen csak annyit látott, hogy a petre­zselyem a levegőben úszott, majd a fazék felett megállva belepottyant a levesbe. Gyorsan kivette belőle, és az asztalra tette. De az újra szárnyakat öltött, megint belerepült a fazékba. E. néni most már mérges lett,s miután újra kivette, fedőt tett az edényre. Ekkor az a láthatatlan valami, vagy valaki szintén begorombult, mert a földhöz „vágott" egy poharat, az edényen lévő fedőt pedig E. néni hátához vágta. Erre a csörömpölésre jött elő a szobából a barátnője.Bár ne tette volna, mert ahogy belépett a konyhába, egy üres, üdítős műanyag palack repült a fejéhez. Magyarán szólva jól kupán vágta valami, a semmiből. Rémületükből még fel sem ocsúd­tak, amikor a nagykés repült el E. néni feje mellett. A helyzet drámaivá vált, a két nénit kezdte elfogni a pánikhangulat.

A barátnő kimerülten rogyott a konyhában lévő heverőre, de önsajnálatra már nem volt ideje.Pillanatok alatt felpattant, mert a hátsója, csurom víz lett.E.néni is odament. Megtapogatták a nagypárnát, s érezték, hogy az is csupa víz. Felhajtották a plédet, de alatta az ágy teljesen száraz volt. A takarót az udvaron kellet kicsavar­ni , mert abban jókora adag víz volt. Azon már nem is törték a fe­jüket, hogy a vizes pléddel letakart ágy miért maradt teljesen száraz.Végképp nem tudták mi a teendő, kitől várhatnának orvoslást a bajukra,közben az albérlők is kezdték egymást gyanúsítgatni, mert mindig eltűnt valami. És nem csak cigaretta, öngyújtó, lábas, fedő, hanem ennivaló is. Még E.nénié is.

Szokás szerint a hűtő tetején tartotta a kekszes zacskóját, amiből, gyomorégés esetén be­kapott egy-egy szemet. Ez a keksz is egyre jobban fogyott. Most már E. néni is gyanakodni kezdett, és úgy döntött: szégyen ide, szégyen oda, meglesi a tolvajt. Egyszer csak hallja, zörög a zacs­kó. Na most megvan - gondolta - és kilépett az előszobába. Termé­szetesen nem volt ott senki,csak ő, s vele együtt a félelem.

Amikor barátnője délután átjött, megkérte, maradjon ott nála éj­szakára, mert hiába vannak az albérlői a házban, ő fél egyedül aludni a szobában. Lefekvés előtt fogta a kekszes zacskóját, és most először úgy döntött, beviszi a szobába, nem állt szándéká­ban osztozni rajta a láthatatlan látogatóval. Már majdnem elaludtak, amikor valaki iszonyatosan dörömbölni kezdett a szobaajtón. Annyira, hogy az ki is nyílt, de mögötte bizony most sem láttak senkit. Az addig igazán bátran viselkedő idős barátnő is fogvacog­va merült álomba. Reggel aztán kiderült, hogy a ház másik felében lakó bérlők nem hallottak semmit.

Délelőtt 11-kor E. néni reggeli után nézett a hűtőben. Évek óta ilyenkor eszik először. Kinyitotta a hűtő ajtaját, és megle­petten látta, hogy a tojások össze vannak törve, a vaj pedig szin­te át van passzírozva a rácson, a maradék másfél paradicsom pedig hiányzik. Miközben rendbe tette a hűtőt, egyre jobban elkeseredett...

Az esetnek természetesen nagyon hamar híre ment a szomszédság­ban, és az addig bátrak is kezdtek elmaradozni. Főleg miután ők is kaptak hideg zuhanyt a nyakuk közé, vagy pohárnyi vizet az éppen levetett cipőjükbe. Csak a barátnője az, aki kitart mellette, ott alszik éjszakánként a mai napig is. A diák albérlő is szemtanúja volt a dolgoknak. Félni ugyan félt ő is, de mivel iskolaév alatt nehéz albérletet találni, hát maradt. Teltek múltak a napok, hetek. Kezdtek hozzászokni, hogy az elveszett dolgok a időnként a legkép­telenebb helyeken bukkantak fel újra. Tojáshéj és öngyújtó a szekrény mögött, a kulcsok pedig a szekrény tetején.

Egy al­kalommal E. néni borsót fejtett a konyhaasztalnál, ifjú bérlője pedig a heverőn ült. Az asztalterítő félig fel volt hajtva, az üresen maradt részen állt a tál,borsóval tele.E.néni egyszer csak látja, indul ám a tál gyalogútra, egyenesen a földre. Hirte­len elkiáltotta magat, mire a fiatalembernek sikerült elkapnia. Visszatette az asztalra, de most már a felhajtott terítőre. Ám a tál úgy döntött, igenis leesik, mégpedig a terítővel együtt. Ez utóbbi elkezdett szépen ráncba rendeződni, mintha két kis araszoló hernyó mászna alatta. Most már E. néni nyúlt a tálért,és fogta meg erősen. Nem akarta, hogy a télire szánt borsója kárba vesszen. Aztán az a valami megunta a játékot, mert ezek után hagyta őket nyugodtan dolgozni. El is tette E. néni a fagyasztószekrénybe a pár zacskó borsót. Aznap már nem történt semmi, barátnőjével együtt késő estig nézték a tévét, majd elaludtak.

Reggel látták, hogy a hűtőszekrény ajtaja nyitva van. Hiába mérgelődött szegény, nem tudott mit tenni, legfeljebb visszacsukni az ajtót. A „semmi" el­len nem lehet sehol panaszt tenni. Így ment ez napokon keresztül. Aztán egy reggelre a fagyasztószekrény dugója nem volt a konnektorban. Ami benne volt, minden kiolvadt, köztük a nemrég eltett cu­korborsó is. A szemétre került a többi zöldséggel együtt.

Rakoncátlankodni kezdtek az elektromos berendezések is. A kapu­csengő önállósította magát, a telefon pedig akkor is csengett, ha senki sem volt a vonal végén. A bekapcsolt televízió pedig egyik pillanatról a másikra teljes hangerővel szólt. E. néni most már nagyon kétségbe volt esve. Szomszédai végképp elmaradtak, s egyik albérlője is úgy döntött, nem óhajt szellemekkel csatázni: fogta a motyóját, elköltözött. A néni ekkor hívta fel a másik városban élő unokáját, hogy pár szóban elmondja, mi történik nála.Eddig nem akarta feleslegesen terhelni a saját gondjaival.Az unoka a barátnőjével együtt másnap eljött hozzá. A lányok nem hitték, hogy valami rendkívüli fog történni, késő estig hallgatták a nagymamát s közben egymást ugratták. Mielőtt lefeküdtek volna, E. néni ki­vette a hűtőszekrényből a fagyasztott csirkét, s az előszobai asz­talra tette kiolvadni. A lányoknak szánta kirántva a másnapi útra. A főiskolás bérlő átengedte a szobáját a vendégeknek,erre az egy éjszakára a konyhai heverőt választotta. Mindenki elvonult a maga helyére aludni.Csak a lányok szobájából hallatszott még kuncogás. Hiába voltak fáradtak, az izgalomtól nem jött álom a szemükre. Azon tanakodtak milyen is lenne, ha jönne az a valami: most...

Tulajdonképpen nem nagyon hittek a dologban, hiába mondták el hár­man is amit láttak.Késő éjjel aztán elnyomta őket az álom. Az a valami, vagy valaki pedig mintha csak erre várt volna,zajt csapott az előszobában, amire mindenki felébredt. Mint utólag kiderült, mindannyian, azt hitték,biztosan a másik szobából van kint valaki az előszobában,E.néni ki is szólt:ideje volna mos immár tényleg aludni. Ekkor hatalmas puffanás hallatszott a lányok ajtaja felől, majd azok rémült hangja. E. néni gyorsan kiment, kilépett a kony­hából a fiatalember is,és akkor látták, hogy a lányok szobaajtója előtt hever a fagyasztott csirke, zacskó nélkül.Valaki nekivágta az ajtónak, majd a földre esett.

( Amikor E. néni idáig jutott a mesélésben, gyorsan megfogadtam magamban:inkább hiszek, mint utó­lag frászt kapok! Be kell vallanom, hogy amikor először voltam E. néninél, igencsak vegyes érzelmekkel hallgattam. Tulajdonképpen hittem amit mondott, de volt bennem egyfajta józan kételkedés. Ültem az idős asszonnyal szemben, s közben a gondolataim őrülten kergették egymást. Aztán mintha valaki olvasott volna benne,s a legnagyobb kételkedésem közben - illik, nem illik, muszáj szó sze­rint leírnom - jól a fenekembe szúrt. Még a szemem is könnybe lá­badt. A férjem csak azt látta, hogy illetlenül a hátsómhoz kapok, és fészkelődni kezdek. Elmondtam mi történt, de a kételkedésemről mélységesen hallgattam. Ez az eset volt számomra az egyetlen „érez­hető" bizonyíték, hogy igenis van valaki a házban, aki ugyan lát­hatatlan, de nagyon is „élő". Állítom, ez az egy eset is nagyon meg­győző volt számomra!)

E. néni miután visszatette az asztalra a csirkét, igyekezett megnyugtatni a lányokat. Próbálkozása nem sok eredménnyel járt, mert azok vacogtak a rémülettől. Hajnal felé sikerült csak elszundítaniuk.

Reggelre eltűnt a cigarettájuk az öngyújtóval együtt, ami később a konyhaszekrény mögül került elő. Még aznap hazaindultak. E. néni elmondása szerint az unoka még napokig gyengélkedett ott­hon az átélt izgalmaktól.

Közeledett a tanév vége, s a főiskolás bérlő haza készülődött. Utolsó éjszakáját töltötte a házban, amikor a legfurább dolog tör­tént. Ezt már E. néni barátnője mesélte el. Mindketten ágyban vol­tak, amikor hirtelen fény villant az előszobában.Felültek,és az üvegajtón keresztül egy gyertyalánghoz hasonló fényt láttak lebeg­ni. Csodálatos látvány volt, amolyan igazi jelenés. Kivételesen semmiféle félelmet nem éreztek. Ekkor a fény kialudt, majd újra megjelent. Egyre jobban közelített az ajtó felül üvegezett része felé, majd teljesen betöltötte a teret, aztán elkezdett körbe- kör­be menni az üveg széleinél, majd minden átmenet nélkül valaki iszo­nyúan dörömbölni kezdett az ajtón. E. néniék nyakig a takaró alá bújtak félelmükben. Mire kellően kivacogták magukat,a jelenség is megszűnt. Ekkor a néni barátnője úgy döntött, mégiscsak kimegy az előszobába. Attól félt, hogy esetleg van még valahol láng, és tűz üt ki a házban. Mindent a legnagyobb rendben talált, tűznek még a nyomát sem lelte.

Másnap reggel a fiú hazautazott, a barátnő pedig indult elvégezni az otthoni munkáját. E. néni egyedül maradt. Csend­ben szemlélte a falhoz vágott tojások csúf nyomait, majd úgy döntött kifesteti a lakást. Megtette az előkészületeket, s közben mosott,takarított,befőzött.Igyekezett úgy dolgozni, mintha semmi sem történt volna, hiszen neki nincs hova mennie abból a házból. Ő építette, az az otthona. Még ma is összerezdül a legkisebb nesz­re, már beszélni sem szeret a történtekről.

A fényjelenség mintha zárótűz lett volna: attól kezdve megszűnt minden fura dolog a házban. E. néni sok mindent elmondott még nekem, s ezek bármennyire is furák, úgy érzem nincs jogom papírra vetni őket, mert nagyon személyes jellegűek, örülök, hogy ennyit is szabad volt elmonda­nom.
A sorok végén még egyszer köszönet érte.