Oldalak

A változás

..."Mert attól kezdve igenis minden megváltozik! Én is megváltoztam. Már nem olyan fontosak a nézett dolgok, az a fontos igazán, amit meg is látunk! Többé nem akarok mindent mindenáron elhitetni:egy jól felépített világ omlott össze bennem. Minden, amit eddig ha­gyományos módon tanultam, nyelvet ölt rám. Fizikából jelesre vizs­gáztam, de minek? A pszichológia tankönyv pedig mesekönyvvé vál­tozott:szépen betettem az Andersen kötet mellé...
Mert ugye azt tanították az iskolában, hogy álmaink a nappali gondolataink folytatása, néha pedig az elfojtott tudatalatti meg­nyilvánulása. És nem csak a megtanultak, de a kézzelfogható, meg­tapasztalható dolgok is felrúgtak minden szabályt. Mert, ugye nem csak tudom, de érzem is, hogy a fal igenis szilárd anyag. Azon se ki se be, hacsak nincs ajtó. Szeretném tudni, vajon hogyan, és mit tanítana tovább egy fizikus ha éjjel a szobájába az ablaküve­gen keresztül csak úgy bejönne valaki? Eldobná a diplomáját, vagy elrohanna egy pszichológushoz? Vajon elhinné az orvosnak, hogy mind az amit átélt, csak álom volt: az elfojtott tudatalatti megnyilvánulása? Mert ugye ilyesmi is előfordulhat.
De mi van akkor, ha olyant álmodunk, amire nappal soha nem gon­dolunk, hiszen természeténél fogva soha nem is gondolhattunk rá?!
Kezdetben rettenetes változások ezek: nem érzem jól magam az éjszakában, és nem értem az embereket nappal. Egy más világgal találkozom éjjel, és idegen embereket látok magam körül a nappalok során. Amit írtam nem nyelvbotlás, mert az addig ismert, megszo­kott emberek cselekedetei olyan idegenné válnak. Teljesen fejre­ állt a világ: éjjel én nem értettem a látogatókat, nappal az em­berek nem értettek engem. De ez fordítva is igaz. S mindez azért, mert rám esett a választásuk. Vajon miért?
Miért kellett az én életemet, emberi érzéseimet ennyire össze­kuszálni? Az elején bizony nagyon háborogtam, mert azt hittem vé­letlen, de mára megtanultam: véletlenek nincsenek."...

Nincsenek megjegyzések: