..."Mert attól kezdve igenis minden megváltozik! Én is megváltoztam. Már nem olyan fontosak a nézett dolgok, az a fontos igazán, amit meg is látunk! Többé nem akarok mindent mindenáron elhitetni:egy jól felépített világ omlott össze bennem. Minden, amit eddig hagyományos módon tanultam, nyelvet ölt rám. Fizikából jelesre vizsgáztam, de minek? A pszichológia tankönyv pedig mesekönyvvé változott:szépen betettem az Andersen kötet mellé...
Mert ugye azt tanították az iskolában, hogy álmaink a nappali gondolataink folytatása, néha pedig az elfojtott tudatalatti megnyilvánulása. És nem csak a megtanultak, de a kézzelfogható, megtapasztalható dolgok is felrúgtak minden szabályt. Mert, ugye nem csak tudom, de érzem is, hogy a fal igenis szilárd anyag. Azon se ki se be, hacsak nincs ajtó. Szeretném tudni, vajon hogyan, és mit tanítana tovább egy fizikus ha éjjel a szobájába az ablaküvegen keresztül csak úgy bejönne valaki? Eldobná a diplomáját, vagy elrohanna egy pszichológushoz? Vajon elhinné az orvosnak, hogy mind az amit átélt, csak álom volt: az elfojtott tudatalatti megnyilvánulása? Mert ugye ilyesmi is előfordulhat.
De mi van akkor, ha olyant álmodunk, amire nappal soha nem gondolunk, hiszen természeténél fogva soha nem is gondolhattunk rá?!
Kezdetben rettenetes változások ezek: nem érzem jól magam az éjszakában, és nem értem az embereket nappal. Egy más világgal találkozom éjjel, és idegen embereket látok magam körül a nappalok során. Amit írtam nem nyelvbotlás, mert az addig ismert, megszokott emberek cselekedetei olyan idegenné válnak. Teljesen fejre állt a világ: éjjel én nem értettem a látogatókat, nappal az emberek nem értettek engem. De ez fordítva is igaz. S mindez azért, mert rám esett a választásuk. Vajon miért?
Miért kellett az én életemet, emberi érzéseimet ennyire összekuszálni? Az elején bizony nagyon háborogtam, mert azt hittem véletlen, de mára megtanultam: véletlenek nincsenek."...
Mert ugye azt tanították az iskolában, hogy álmaink a nappali gondolataink folytatása, néha pedig az elfojtott tudatalatti megnyilvánulása. És nem csak a megtanultak, de a kézzelfogható, megtapasztalható dolgok is felrúgtak minden szabályt. Mert, ugye nem csak tudom, de érzem is, hogy a fal igenis szilárd anyag. Azon se ki se be, hacsak nincs ajtó. Szeretném tudni, vajon hogyan, és mit tanítana tovább egy fizikus ha éjjel a szobájába az ablaküvegen keresztül csak úgy bejönne valaki? Eldobná a diplomáját, vagy elrohanna egy pszichológushoz? Vajon elhinné az orvosnak, hogy mind az amit átélt, csak álom volt: az elfojtott tudatalatti megnyilvánulása? Mert ugye ilyesmi is előfordulhat.
De mi van akkor, ha olyant álmodunk, amire nappal soha nem gondolunk, hiszen természeténél fogva soha nem is gondolhattunk rá?!
Kezdetben rettenetes változások ezek: nem érzem jól magam az éjszakában, és nem értem az embereket nappal. Egy más világgal találkozom éjjel, és idegen embereket látok magam körül a nappalok során. Amit írtam nem nyelvbotlás, mert az addig ismert, megszokott emberek cselekedetei olyan idegenné válnak. Teljesen fejre állt a világ: éjjel én nem értettem a látogatókat, nappal az emberek nem értettek engem. De ez fordítva is igaz. S mindez azért, mert rám esett a választásuk. Vajon miért?
Miért kellett az én életemet, emberi érzéseimet ennyire összekuszálni? Az elején bizony nagyon háborogtam, mert azt hittem véletlen, de mára megtanultam: véletlenek nincsenek."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése