Részlet az ANUBIS-ból

" Mindenekfölött gondozd az emlékezeted. Mert a magadra való emlékezés - az Ezüst Kulcs - megóv majd attól, hogy lábad olyan ösvényre tévedjen, amelyről tudod, hogy nem vezet a szabadság felé. Az emlékezés tanít meg majd alázatra, ami nélkül nincs igazi büszkeség. Az emlé­kezés idézi majd vissza a félelmet, ami nélkül nincs értelemből fa­kadó igazi bátorság. És emlékezés révén fogod megtanulni a részvétet, ami az erő magva... Egy napon aztán birtokodba kerül az Arany Kulcs, amely felnyitja majd mások emlékezetét. És ennek az emlékezésnek révén megtudja, hogy nem eshet bele olyan gödörbe, amelyből valaki már ki ne kapaszkodott volna, hogy nincs olyan magas hegy - bármily meredeknek látszik is -. amelyet valaki már meg ne mászott volna, éppúgy, mint ahogy neked is meg kell majd másznod; hogy nincs fájdalom, amely el ne múlt volna és nincs bá­nat, amely meg ne libbentette volna szárnyainak árnyékát, hogy azután a napfény felszáríthassa a sírdogáló könnyeit... A Földön minden a szabadság felé halad és egy napon el kell érnie a Nagy Kapuhoz, ahol az utolsó bilincs is lehull a lábáról. S akkor minde­nek egyenlővé válnak az utolsó alkonyat és az első pirkadás fényé­ben - a legnagyobb pap és a legnyomorultabb rab egyesül az istenek testvériségében..."


Az idézet folytatását megtalálod az ESP -nél

Kevés olyan könyv kerül kiadásra, amely a parapszichológia, a reinkarnáció titkait nem kézikönyvként tárgyalja, hanem bölcsessé­get kereső, különleges adottságokkal megáldott uralkodók élettörténeteként.
Az ANUBIS csodálatos írói alkotás és e ritka kiadványok egyike.
A kötet nagyon különleges olvasói élményt nyújt.
Az élet és a halál, a bűn és a megbocsátás olyan megvilágításba kerül általa, amely valóságos katarzishoz, megtisztuláshoz vezet e regény révén, minden olvasó lelkében.
Az emberi kapcsolatok minőségének átalakításához ajánljuk ezt a könyvet.
Emil Coué Magyarország Egyesület

A száműzetés
„Amikor eljött az ideje, hogy visszatérjek a Földre, a Mindenség Urainak egyik, hírnöke közölte velem, hogy Kam-ban kell újjászületnem. És azok ketten, akik majd kiformálják új testemet, örömmel fognak fogadni, mert hiszen már megelőzően is társak voltunk és a szeretet, nem pedig a gyűlölség kötelékei fűznek össze. Ez ugyanis az a két kötelek, ami a legszorosabban kapcsolja egy­máshoz az embereket a Földön. Fivérem pedig majd az lesz, akivel már hosszú utat tettem meg együtt, a Nagy Utazáson.
Amikor ez tudomásomra jutott, kissé megenyhült bennem az a fájdalom, amelyet mindannyian ismernek, azok, akiknek el kell hagyniuk igazi otthonukat és újabb vándorútra kell kelniük a ködös helyek felé. Mert így legalább lesznek társaim a számkivetésben.”